Focicipő

A 19. század óta hatalmas fejlődésen estek át a futballcipők. A kezdetekben munkásbakancsokat használtak fel sportcélokra, amíg piacra nem dobták az első egységes futballcipőket a csapatok számára. A 20. század elején új anyagok felfedezése lehetővé tette a következő fejlődésbeli ugrást. Ezzel kapcsolatban emlékezetes marad a „berni csoda” az 1954-es labdarúgó-világbajnokságról, ahol a német csapat először használta az Adidas márka cserélhető stoplis cipőit. Az Adidas futballcipők a modern és sikeres futball garanciájává váltak, de mára már más márkák is (pl. Nike, Adidas és Puma) nagyon sikeresek lettek a versenysporthoz és az edzésekhez tartozó speciális modellek értékesítésében.

A modern futballcipők talpán általában stoplik találhatók, hogy a játékosok jobban meg tudják vetni lábukat a talajon. Az egyetlen kivételt a teremcipők jelentik, amelyeken nincsen stopli, hanem mintázott talppal rendelkeznek. Bizonyos megnevezésekkel, illetve rövidítésekkel minden modellnél jelzik, hogy az adott cipő milyen talajon használható. Az AG például az Artificial Ground (tehát műfű) rövidítése. Az ilyen megnevezésű cipők általában hosszabb stoplikkal rendelkeznek, hogy jobb támaszt biztosíthassanak. Az SG viszont a Soft Ground (természetes fű) rövidítése, az ilyen megnevezéssel a klasszikus stoplis cipőket jellemzik. Az IN azt jelenti, hogy Indoor, és a teremcipőkre vonatkozik. A TF a Turf rövidítése. Ezek a cipők többféle talajon is használhatók, és sok kis stopli van a talpukon.

A futballcipőre vonatkozó legtöbb követelmény a játék természetéből ered: a cipőnek ugyanis különösen jó stabilitást kell biztosítania, és a játék során a lehető legjobban védenie kell a játékos lábát, illetve bokáját. Szintén fontos a jó tartás és a kis súly. Az is fontos előfeltétel, hogy a cipő tökéletesen támogassa a játékos lövőtechnikáját. Ebből adódik, hogy a stoplinak meghatározott kialakítással kell rendelkeznie – a játékszabályok pontosan meghatározzák a használt stoplik anyagát, számát és hosszát.