Női Futó- & terepfutó cipő90

Teljesen mindegy, hogy kezdő futók vagyunk-e, vagy már évek óta sikeresen rójuk a köröket – a legfontosabb a jó futócipő. Akkor is, ha időközben végeláthatatlan mennyiségű fitneszruházat és felszerelés vetette meg lábát a futás világában – a kocogáshoz használt cipő az összesnél fontosabb. Ugyan a piacon lévő cipők kínálata időközben átláthatatlanná vált, rögtön az elején tisztázni kell valamit: sem a márka, sem pedig az ár nem biztosíték a tökéletes cipőre. A megfelelő cipő az, amely illik az adott személy futási szokásaihoz és lábtartásához. A rossz cipő nem csak elveheti kedvünket a kocogástól, hanem a sérülések fő okának is számít – főleg kezdő futóknál. Ezen a téren ezért nem szabad takarékoskodni: a cipőnek illenie kell a tervbe vett edzéshez. Mivel a futás más sportokkal összehasonlítva nem jár havi költségekkel, ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, ha saját egészségünk érdekében mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni.

A futócipőket a tervezett felhasználási céljuk szerint különböztetjük meg, tehát nincsenek igazi különbségek a kezdőknek és profiknak szánt modellek között. Hangsúlyosabbak azonban a következő tényezők: testmagasság, súly, nem, a láb anatómiája, tervezett futóedzés, futótechnika és talaj. A futáselemzés kezdésként segíthet megállapítani, hogy rossz-e lábállásunk. Ha például futás közben a boka befelé fordul, pronációról beszélünk, amelynek az ellentéte a szupináció. A jó cipő itt kezdődik, és a lehető legjobban kijavítja a rossz lábállást. A futócipők legfontosabb feladatai közé tartozik ezért a stabilizáció és a cipőben a lábat érő erő csillapítása. Ez ugyanúgy vonatkozik az összes futócipő típusra, teljesen mindegy, hogy milyen fajta cipőt szeretnénk vásárolni.

A csillapítás kérdése újra és újra felmerül futócipő vásárlásakor. Bizonyos körülmények között a túl sok és túl kevés csillapítás is problémákhoz vezethet. Az biztos, hogy a futócipőknél különleges feladat hárul a csillapításra: ez gondoskodik a talajra érkezéskor a lábakra ható ellenerő rugalmas felfogásáról. Így csökkenti a térdet, a lábat és a szalagokat érintő terhelést, bizonyos mértékű kiegyenlítődés történik a kemény talajra érkezéskor. Akkor is szükség van például a csillapításra, ha túlsúlyos személy szeretné elkezdeni a futást. A csillapítás csökkenti a lábizomzat szokatlan terhelését, és tehermentesíti a rosszul tartott lábat a talajra érkezéskor. Ennek ellenére számos futó inkább rossz véleménnyel van a csillapításról. Ez amiatt van, mert sokáig számos sportszergyártó túlzásba vitte a csillapítást. A sportorvostani vizsgálatok időközben azonban kimutatták, hogy normál lábállás esetén teljesen megfelelő a mérsékelt csillapítás.

A futócipőket felhasználási céljuktól függően alapvetően több kategóriába sorolhatjuk: 1, Semleges cipő 2, Stabil cipő 3, Terepfutó cipő 4, ""Mezitlábas"" futócipő 5, Versenycipő

A semleges futócipők nem rendelkeznek támasztékkal. Ez azt jelenti, hogy olyan futóknak készültek, akiknek nem rossz a lábállásuk, és semlegesen gördül a lábuk. Ennek a cipőnek az az előnye, hogy a láb természetes és dinamikus gördülését segíti. A sarok és a láb elülső része nagyobb szerepet és terhelést kap.

A stabilitást adó cipők azoknak készültek, akiknek a térde futás közben kicsit elmozdul. Pronációnál ezért olyan cipőre van szükség, amely támogatja a láb középső részét. Ez megakadályozza, hogy a térd futás során befelé mozduljon, és hogy fájdalmas terhelés nehezedjen rá. Az így kialakított cipő segíti a gördülést, és gondoskodik arról, hogy folyamatosabb legyen a futó mozgása.

A terepfutó cipő azon futók igényeit elégíti ki, akik nem szívesen futnak a betonnal borított utcákon. A lépéshossz és tempó változhat az edzés folyamán, futásnál inkább az előláb és a lábközép kap szerepet. Minél egyenetlenebb a terep, annál laposabbnak kell lennie a cipőnek. Csúszós és kavicsos terepen a talpaknak érdes felülettel kell rendelkezniük, hogy elegendő tartást biztosíthassanak. A nedvesség elleni védelem érdekében ezen felül általában a külső rész Gore-Tex, vagy hasonló vízlepergető anyagból készül.

A „mezítlábas” futócipőket alacsony súlyukról és rugalmas talpukról ismerhetjük fel. A nevén is látszik, hogy célja lehetővé tenni a futók számára, hogy minél természetesebben futhassanak. E mögött az a filozófia áll, hogy erősebben igénybe veszi a futó lábizomzatát, és olyan érzés az ilyen futócipőben futni, mintha mezítláb lennénk.

A versenycipőket elsősorban hosszabb távokra és maratonokra tervezték. A könnyű súly gondoskodik arról, hogy futás közben sokkal kevésbé érezzük a cipő súlyát. A láb elülső részén alig jelen lévő csillapítás lehetővé teszi a sokkal közvetlenebb kapcsolatot a talajjal, és így gyorsabb tempó érhető el. A kezdő és rossz lábállással rendelkező futók ne válasszanak ilyen cipőt, mert a hiányzó csillapító és stabilitásjavító elemek gyenge lábizomzat esetén túlterheléshez és sérülésekhez vezethetnek.

Futás közben lábunknak elegendő helyre van szüksége a cipőben. Mivel a lábak napközben és edzés közben is megdagadnak, a cipőnek legalább egy fél mérettel nagyobbnak kell lennie, mint az utcai cipőnknek. Azonban mivel nem lehet általános érvényű kijelentéseket tenni, hogy melyik gyártónál nagyobbak vagy kisebbek az adott méretek, figyelni kell arra, hogy mennyi hely marad a nagylábujj és a cipő eleje között. Ha elegendő hely marad a kettő között hüvelykujjunk számára, a méret megfelelő. Fontos még, hogy felpróbáláskor a sarok egészen hátul helyezkedjen el a cipőben, és hogy a cipő szorosan illeszkedjen az oldalainál, hogy megakadályozható legyen a láb csúszkálása és így a vízhólyagok keletkezése.