|Több

A mindennapok: a személyre szabott fitneszstúdió

03.09.2010

Az ember szívesen szétválasztja a munkát a magánélettől – jogos, mert így nemcsak megerőltető munkafázisok alkalmával lehet lazítani.

Hiszen a szabadidő majdhogynem az egyetlen lehetőségünk arra, hogy testileg átmozgassuk magunkat. El lehet dönteni, hogy valaki aktív életet akar élni vagy inkább lustálkodni. De ehhez nem is kell olyan mereven elválasztani egymástól a munkát és a pihenést. Mivel a mindennapok, legyen az munka vagy magánélet egy sor lehetőséget kínál arra, hogy lendületbe hozzuk magunkat. Minden azzal kezdődik, hogy reggel felkelünk, és akkor ér véget, amikor este az ágyban elragad bennünket az álom.


A legegyszerűbb gyakorlat az, ha naponta többször nyújtózkodunk. Nem kell ez rafináltan kimunkált nyújtási gyakorlatok sorozata legyen. Elég, ha jó magasra nyújtjuk a karunkat, mélyet lélegzünk, és aztán a felső testünket párszor jobbra-balra meghajlítjuk. Fontos, hogy mindezt finoman, jólesően kivitelezzük. Rázzuk ki a kart és a lábat, végezzünk néhány karkörzést, és próbáljuk meg a testet ellazítani.


Aki számítógépes munkát végez, annak óránként kellene ilyen lazítógyakorlatokat végeznie annak érdekében, hogy a nyak és a váll izmai ne merevedjenek el. Ezzel a nap végére már legalább egy félórát adtunk az egészségünknek. Váljék ez rituálévá, próbáljunk meg minél inkább elllazulni. Az ilyen és ehhez hasonló rövid szünetek javítják a koncentráció-képességet. Aztán: az ebédszünetben nyújtóztassuk ki a végtagjainkat és menjünk egy kicsit sétálni, illetve végezzük irodai teendőinket állva vagy menet közben (gondolok itt a telefonálásra vagy a posta átnézésére).


A mindennapok hátralevő része amúgy is rengeteg fitneszlehetőséget rejt magában. Gyalogoljunk vagy biciklizzünk minél többet – mert, ki korán kel, aranyat lel. Ha alapesetben a városban villamossal vagy busszal közlekedünk, akkor szálljunk le egy-két megállóval korábban és gyalogoljunk. Vagy elég, ha csak pár házzal előrébb parkoljuk le az autónkat, amikor hazatérünk. Vagy lépcsőzzünk, ne használjuk a liftet vagy a mozgólépcsőt. Elegendő mindössze néhány „csapdát“ felállítanunk ahhoz, hogy lendületben maradjunk – és hirtelen rá fogunk jönni, hogy mekkora örömforrás lehet a mozgás.